Kiindulás, hogy a meglévő fogalmi kereteket szét kell feszíteni, a tények mindegyikét megkérdőjelezni, és újra feltalálni azt, amiről már azt gondoltuk, hogy készen van. Újra meg újra meg kell kérdőjeleznünk azt a „valóságot”, melyben élünk. Folyamatosan kritikailag kell közelítenünk azon jogi, társadalmi és gazdasági viszonyokhoz, melynek mi haszonélvezői, egyszersmind elszenvedői vagyunk.
Az 1perspektíva program filozófiája, hogy egy jelenséget számtalan nézőpontból szemlélhetünk, sőt, ha tudatosan törekszünk erre, akkor esélyünk nyílik a megoldás közös megtalálására. Ezért: egy perspektíva nem elég.
Filozófiai háttérnek tekintjük a partnerségről és az összefogásról való gondolkodást. Egyedül nem megy: hiába botlunk lépten-nyomon az iskolákban, kórházakban, rendőrségen olyan munkatársakba-vezetőkbe, akik szívük-lelkük szerint cselekszenek, s mindent megtesznek a kirekesztés ellen. Ők magányos harcosok, elszigetelt hősök. Energiájuk legnagyobb részét elpazarolják: a jelenség ellen tesznek, ahelyett, hogy azon dolgoznának, miként lehet partnerséget, hálózatot, közösséget teremteni az ügy érdekében.
|
|
Megközelítés, hogy az ember maga teremti a valóságot. Akármilyenek is a külső körülmények, mindig van választási lehetőség. A gazdasági válság, a pártok, intézmények, cégek közötti olykor etikátlan harc, a napi rohanás és „elhavazottság” pusztán ürügyek, de nem érvek a cselekvéssel szemben. Az 1perspektíva program filozófiai alapja az, hogy kizárólag rajtunk múlik, milyen lesz szűkebb környezetünk holnap, egy év múlva vagy egy generáció múlva. A többi külső körülmény csak díszlet.
>>> Magyarkérdés: még továbbiak
|
